Prológus

Kedves Olvasók!

Mindenkinek van egy története, egy élete. De csak egy, amely rövid, de elég ahhoz, hogy valakit nagyon szeress. Hogy miért? Azért, hogy kínozzon utána a fájdalom, amiért elvesztetted. Visszahozni nem tudod, de az emlékek megmaradnak. Már csak rajtad múlik, hogy élsz-e avval a lehetőséggel, hogy éled tovább az életed nélküle, vagy inkább nem akarod. Tied a döntés! Minden embernek van egy személy, akit nagyon szeret. Ugye? Lehet az ugyanolyan élőlény, mint mi. Az én esetemben egy kutyáról van szó. Az én Zeuszomról, amely életemben először megdobogtatta e halovány szívet, mely úgy érezte, már senki sem mentheti meg a szakadék széli ugrástól. Ekkor érkezett Zeusz, a rottweiler kutyus, aki visszahozott a halálból.  Az én nevem Kim White, és ez egy nem mindennapi történet, a legjobb barátommal, aki egy kutya. A blogom szólni fog életről, halálról, az örök barátságról, s a feledésről. Ő határozza meg az életem, és a szívem egy töredéke csak érte dobog. Ő a mindenem... Sok közös élmény, mi ha nem történt volna, már nem lennék. Igazság szerint, Ő az én hősöm...